Egyre többen vagyunk

Ma vásároltam a Lidl-ben. (Ez eddig nem érdekes, sem az hogy mit csináltam, sem az, hogy hol, bár ha vásároltam, nyílván volt pénzem, és ez jó.) Ismerősömnek csokis tejet kellett vennem, tehát ágaskodtam, de nem vittem kényelemből szekeret, mert annyira sok pénzem azért nem volt, hogy azt televásároljam:) így egy kézzel szerettem volna lebányászni a polcról, de a fránya beszorult a lájtos csokisok közé. Volt egy őszes, vékony, szép néni, kicsit talán magasabb nálam, mondta segít. Megemelte a dobozt, s láss csodát! Hozzájutottam a hőn áhított kakaóhoz. Persze hálásan megköszöntem.
Azon kívül, hogy azt mondta szívesen, még valamit hozzátett:

Én köszönöm, hogy segíthettem.

Egyre többen vagyunk.....