Újabb verseim

Hol születnek a szavak?

Agyad legmélyebb zugában
Rejteznek nyugtalan.
Várják, előre kerülnek,
Létük bizonytalan.

Kimondva, kimondatlanul
Ott csücsülnek körben.
Vagy egymás hegyén hátán
Erre arra dőlve.

Szava van a csendnek,
Szava van a jónak,
A néma tekintetnek,
A lelkedig hatónak.

És vannak szavak, melyek
Lehúzódnak csendben,
Tudj Isten mi pályán
Mélyen a szívedbe.

Ha onnan mondhatod ki,
Ha onnan kerül fényre
Rátalál az biztos
Elrendelt helyére.

Pécs, 2010. február 7.

Farkas Klára (Sveszti)


Hajnal

Hajnali égbolton fénysugár
bomlik s ölt sárgászöld ruhát
kék konturt rajzol köréd az ég
látom rebbeni szempilláidat
látom barna szemed bogarát,
érzem karjaid ölelését...
Ó megállj!
Mindez káprázat csupán.
Idő és tér biztos távolában
messze élsz tőlem,
csak egy sóhaj vagy talán,
egy kósza vágy, puszta látomás.

Pécs, 2009.november 16.


Szilvásvárad


Kiskamasz álom volt,
és erős fogadás
könyörgés és ima
vágyteli látomás.

Kértem az Istenem
hozza el nékem őt
vártam hosszú éveket
s álmom beteljesült.

S most a százéves fák alatt
dúdol a Színva patak
szép szerelmes dalokat.
Arcom simítja arcodat.

És érzem újra kérnem kell,
hogy tartson mellettem végleg,
mindennap láthassam mosolyod,
ember mi többet remélhet?

Pécs, 2009. november 9.

Farkas Klára (Sveszti)

Fénytelen reggel

Oly távolról jönnek a hangok
Elmémbe kúsznak a halk zörejek
Hagyjatok kérlek, alszom
Felébredni nem merek.

Fáj emlékezni mi történt tegnap
Párnámba fúrom hát a fejem
Hagyjatok, hagyjatok alszom!
Felébredni nem merek.

Képzelem itt vagy mellettem
becézik bőröm ujjaid
hajad simítja arcomat
Ölelnek erős karjaid.

Nem akarok hangot,
nem akarok fényt!
Hagyjatok, hagyjatok alszom!
Nincs már számomra ébredés.

Pécs, 2009. november 7.

Farkas Klára (Sveszti)