Rajongások 1. rész

Vajon mi történik, amikor egy zene, egy film, egy előadó hatása alá kerülsz?
Nem hétköznapi módon, hanem teljesen. Úgy, hogy bekúszik a bőröd alá, gyökeret ver az agyadba, befészkeli magát az elmédbe.
Ezekkel a képekkel, hangokkal alszol el, ezekkel ébredsz. Átjárja minden porcikádat. Időnként próbálsz kitörni, másra koncentrálni, de megint itt van. Alattomosan, csak néhány homályos képpel, néhány taktussal, és akkor ismét megadod magad. Újra látnod, érezned, kell, újra és újra át kell élned.

A szerelemről ír így az ember. Amely hol fájdalmas, hol napsütötte, hol torokszorító, hol önfeledten boldog.

Meg szeretnéd osztani mindenkivel, majd, rájössz, úgysem érti senki, hogyan is értené, elmagyarázni pedig hiábavaló kísérlet. Amikor mégis próbát teszel, üres mondatokként buggyannak elő ajkaidról a legmélyebb érzelmek. Ott függenek, s már tudod, azonnal hamissá válnak, ahogy szavakba öntöd őket. Vajon miért? Miattad van, vagy mert értetlen tekintetekkel találkozol? Így hát bezárod, óva tartod tenyeredben, mindenüvé magaddal hordod, ez csak a tiéd. Nem osztozol senkivel.

És akkor csoda történik. Felbukkan valaki a semmiből, egymásra néztek. Végig sem kell mondanod. Elegek az elejtett félszavak. Szemrebbenés, mosoly, érintés, és az érzés, hogy mégis normális vagy. Vagy legalábbis nem egyedül vagy idióta.


Pécs, 2010. július 19.

Sveszti