2010. július 19., hétfő

Ó, az a törperózsa!

Nők napjára kaptam a férjemtől egy cserepes törperózsát. Csodás, igazi mélyvörös színben pompázott, és még ezernyi bimbót nevelt. Nem győztem csodálni, öntöztem pátyolgattam, de tudtam, hamarosan le fogja virágát, leveleit dobálni, tönkre megy, mint általában a virágboltban beszerzett gyönyörűségek.
Amikor az idő már engedte- sajnos nagyon soká tartott az idei tél- kitettem az erkélyre őkelmét, megmetszettem, és bár reménytelennek láttam a helyzetét, öntöztem szorgalmasan. Időnként megsimogattam inkább szürke, mint zöld, élettelennek tűnő leveleit.

Ma reggelre véget ért a napok óta tartó sivatagi forróság, s végre kialudtam magam. Szúnyog sem háborgatta kivételesen éjszakai nyugalmunkat. Az erkélyen kezdtem a napot, élveztem a friss, hajnali szellőt.
Nem akartam hinni a szememnek:
Az én kis növénykém ma reggelre egy, piciny piros bimbót nyitott.

Ma van a születésnapom.

Pécs, 2010. július 19.

Sveszti