Hajnali égbolton fénysugár 
bomlik s ölt sárgászöld ruhát
kék konturt rajzol köréd az ég
látom rebbeni szempilláidat 
látom barna szemed bogarát, 
érzem karjaid ölelését... 
Ó megállj! 
Mindez káprázat csupán.  
Idő és tér biztos távolában 
messze élsz tőlem,
csak egy sóhaj vagy talán,
egy kósza vágy, puszta  látomás.
Pécs, 2009.november 16.
2009. november 16., hétfő
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)
 
 

 
