2010. július 28., szerda

Chapter 27

Rendező: J.P: Schaefer
Író: Jack Jones
Operatőr: Tom Richmond
Forgatókönyv: J.P. Schaefer
Zene. Anthony Marinelli


Ritka alkalom, hogy az ember lánya úgy írhat egy filmről beszámolót, hogy nem kell azzal törődnie, lelövi a poént. A Chapter 27 című film alaptörténete ugyanis mindenki előtt ismert. Annak a Mark David Chapmannek három napjáról szól, aki 1980. december 8-án 5 pisztolylövéssel megölte John Lennont.
Mielőtt azonban magáról a filmről beszélnék, érdemes a párhuzamokra kitérni. Először is, ha nem olvastad Jarome David Salinger (1919-2010) Zabhegyezőjét (eredeti címe: The Catcher in the Rye) sokkal kevesebbet fogsz érteni a filmből, és kevésbé fogod értékelni, mint azt megérdemelné.
A Zabhegyező 1951-ben jelent meg először, s szinte azonnal kora kultuszregényévé vált, az idő előrehaladtával pedig mit sem veszített népszerűségéből. Megjelenése óta több mint 65 millió példányban kelt el. Számos államban tiltólistán szerepelt egészen a közelmúltig, nem is tudom, minek köszönhetjük, de Magyarország kilógott e sorból, Gyepes Judit zseniális fordításában olvashatjuk 1964 óta. Stílusa, mondanivalója, az úgynevezett beatnemzedék meghatározó írásává tette. Főszereplője Holden Coulfield, 16 éves kamasz, ma úgy mondanánk, hogy nehezen kezelhető, a sokadik tanintézetből rúgják ki szokatlan viselkedése miatt. Mielőtt szülei tudomást szereznének a dologról, van három napja, amit gyakorlatilag magányosan tölt el New Yorkban, keresve értelmes beszélgetőtársat, olyat, aki tényleg őrá figyel, akivel megoszthatná kissé kusza, ám annál mélyebb gondolatait, vívódásait. Holden elutasítja a romlott amerikai társadalom hazug színjátékait. Az ő visszaemlékezését tartalmazza a regény, akkoriban nagyon, ma már talán kevésbé felháborítóan szabadszájú stílusban. Állítólag magát a káromkodást, a köznapi beszéd szintjén, Salinger emelte be először a művébe, s innen eredeztethető létjogosultsága az irodalomban. A könyvet elolvashatod itt teljes terjedelmében:
www.terebess.hu/keletkultinfo/salinger.html

A film címe is utalás a regényre, ugyanis magyarra fordítva 27. fejezetet jelent, a könyv pedig 26 fejezetből áll. A 27. fejezet Mark David Chapman története.

A filmben szereplő helyszínek is mutatnak némi párhuzamot a regény helyszíneivel, a taxi, a szállodák, a Central Park. Chapman a gyilkosság előtti utolsó napokban szinte következetesen másolja Holdent, utalok itt a taxisofőrrel folytatott párbeszédre, vagy a prostituálttal való találkozására.

A filmmel a sajtó szinte nem is foglalkozott, mindössze a Chapmant játszó Jared Leto szerepért vállalt hősies elhízásával volt elfoglalva, a bulvár attól volt hangos, hogy mit evett ennek érdekében, illetve, hogy egészségét mennyire megviselte a túlsúly. Játékáról szinte szót sem ejtettek, sebaj, megteszem én.
A történetet ő maga meséli el, olyan szép tiszta angolsággal, és olyan átéléssel, hogy sokszor nem is kell a filmet néznem, olyan, mintha egy rádiójátékot hallgatnék. De mivel filmről van szó, azért nézzük csak! A rendező, szinte eszköztelenül dolgozik, teljesen a főszereplő színészi képességeire épít, nem véletlenül. Jared Leto végigvisz bennünket az egyre inkább magábaforduló, egyre inkább Holden figurájával azonosuló, végül az őrület határára sodródó, a belső hangoknak engedelmeskedő gyilkos útján. Arcjátéka, testbeszéde hitelessé teszi az alakítást. Szinte extázisban meséli a Dakota ház előtt várakozó lányoknak (Jude, Lindsay Lohan, itt még csak 17 éves hamvas kamaszlány), hogy Hawairól érkezett csak azért, hogy John Lennonnal találkozzék.

Attól tartottam, hogy a film tele lesz majd Beatles, illetve John Lennon dalokkal - nem mintha nem kedvelném - ezzel szemben egy sem hangzik el. Az aláfestő zene egyenletes, kiegyensúlyozott.

Azt nem mondom, hogy a filmművészet csúcsa, de mindenképpen érdeklődésre számot tartó alkotás, mindenesetre annál nagyobb figyelmet érdemelt volna, minthogy egyetlen valamirevaló kritika se jelenjen meg róla. Azon nem csodálkozom, hogy a mozik nem játszák, de egy DVD -t igazán ki lehetne adni. Egyébként, ha valaki ezen írásom nyomán ellenállhatatlan vágyat érez, hogy megnézze a filmet, online megtekinthető.

„Ez az egész, amit el akartam mondani.” (idézet a regény utolsó mondataiból)

Pécs, 2010. július 28.

Sveszti

2010. július 19., hétfő

Ó, az a törperózsa!

Nők napjára kaptam a férjemtől egy cserepes törperózsát. Csodás, igazi mélyvörös színben pompázott, és még ezernyi bimbót nevelt. Nem győztem csodálni, öntöztem pátyolgattam, de tudtam, hamarosan le fogja virágát, leveleit dobálni, tönkre megy, mint általában a virágboltban beszerzett gyönyörűségek.
Amikor az idő már engedte- sajnos nagyon soká tartott az idei tél- kitettem az erkélyre őkelmét, megmetszettem, és bár reménytelennek láttam a helyzetét, öntöztem szorgalmasan. Időnként megsimogattam inkább szürke, mint zöld, élettelennek tűnő leveleit.

Ma reggelre véget ért a napok óta tartó sivatagi forróság, s végre kialudtam magam. Szúnyog sem háborgatta kivételesen éjszakai nyugalmunkat. Az erkélyen kezdtem a napot, élveztem a friss, hajnali szellőt.
Nem akartam hinni a szememnek:
Az én kis növénykém ma reggelre egy, piciny piros bimbót nyitott.

Ma van a születésnapom.

Pécs, 2010. július 19.

Sveszti

2010. július 18., vasárnap

Rajongások 1. rész

Vajon mi történik, amikor egy zene, egy film, egy előadó hatása alá kerülsz?
Nem hétköznapi módon, hanem teljesen. Úgy, hogy bekúszik a bőröd alá, gyökeret ver az agyadba, befészkeli magát az elmédbe.
Ezekkel a képekkel, hangokkal alszol el, ezekkel ébredsz. Átjárja minden porcikádat. Időnként próbálsz kitörni, másra koncentrálni, de megint itt van. Alattomosan, csak néhány homályos képpel, néhány taktussal, és akkor ismét megadod magad. Újra látnod, érezned, kell, újra és újra át kell élned.

A szerelemről ír így az ember. Amely hol fájdalmas, hol napsütötte, hol torokszorító, hol önfeledten boldog.

Meg szeretnéd osztani mindenkivel, majd, rájössz, úgysem érti senki, hogyan is értené, elmagyarázni pedig hiábavaló kísérlet. Amikor mégis próbát teszel, üres mondatokként buggyannak elő ajkaidról a legmélyebb érzelmek. Ott függenek, s már tudod, azonnal hamissá válnak, ahogy szavakba öntöd őket. Vajon miért? Miattad van, vagy mert értetlen tekintetekkel találkozol? Így hát bezárod, óva tartod tenyeredben, mindenüvé magaddal hordod, ez csak a tiéd. Nem osztozol senkivel.

És akkor csoda történik. Felbukkan valaki a semmiből, egymásra néztek. Végig sem kell mondanod. Elegek az elejtett félszavak. Szemrebbenés, mosoly, érintés, és az érzés, hogy mégis normális vagy. Vagy legalábbis nem egyedül vagy idióta.


Pécs, 2010. július 19.

Sveszti

2010. július 11., vasárnap

Mr. Nobody

Mr. Nobody

Egy éve várom, hogy megnézhessem. Tudtam, hogy jó lesz. És végre itt van.
Voltak azért fenntartásaim, s pontosan a témája miatt, amely a "mi lett volna ha?" kérdéskörének filozófikus mélységébe kalauzol. Hagyom magam sodortatni tehát, és már a film elején eldöntöm: ezt most nem kell, nem szabad megfejtenem. Majd megnéznem többször. (Már meg is tettem).
Beszélhetnék Jared Leto-ról, kinek csodálatos kék szemei, elbűvölő mosolya, már évekkel ezelőtt rabul ejtett, de ha csak erről volna szó, virtuális szemlegeltetésem már régen véget is ért volna, mint egy hirtelen fellángoló, s gyorsan kihúnyó szerelem. Mindez külsőség csupán, a színész zseniális játéka viszont újfent lenyűgöző. Ha végignézem a karaktereket, melyeket eddigi nem túlságosan hosszú színészi pályafutása alatt megszemélyesített, bizony látnom kell, nem hétköznapi tehetséggel van dolgom. Alakításainak mindegyike hiteles, átváltozásai meggyőzőek.
A film rendezőjének Jaco Van Dormaelnek - kinek neve, szégyen ide vagy oda, számomra ismeretlen volt, azután kiderült, láttam már egy filmjét, s mi több, tetszett is – sikerült a belga filmgyártás eddigi legköltségesebb alkotását létrehoznia. Attól tartok azonban, hogy mivel nem egy könnyen emészthető filmről van szó, nem fog gyorsan megtérülni a befektetés.
A filmben vannak ismerős jelenetek, mint például a Benjamin Button különös életéből a cipőfűzős rész, vagy a pillangóhatás elmélet kifejtése..( micsoda zseniális képsorok!) vagy a nagyon megragadó a világítótornyos találka, amelynek kapcsán a Halhatatlan szerelemre asszociáltam. Ez az a pont, ahol talán a legalattomosabb csapda volt a filmben, itt lehetett volna nagyon, de nagyon könnyen giccsesbe fordulni. Mégis sikerült úgy megoldani, hogy pont mielőtt elmerültünk volna a ragadós mézes mocsárban, a bödön szélén egyensúlyozva megálltunk. Talán nem tévedek, ha azt mondom, hogy itt húzódik a határ a filmművészet és a filmgyártás között.
Érzékenység, kifinomultság. E két szó jut eszembe, a film számomra legmeghatóbb jelenetét nézve, amikor egy lehetséges előző életében a 16 éves Nemo (Toby Regbo, jegyezzük meg a nevét!) a magatehetetlen édesapját a zuhany alatt állva mosdatja. Megjelenik a kiszolgáltatottság, a feltétlen bizalom az apa részéről (Rhys Ifans), és a mélységes, önfeláldozó szeretet a fiú a mozdulataiban. Nem manipulatív könnyzacskók elleni támadás, mégis naponta többször bevillanak ezek a képsorok az elmémbe.
A film szimbolikája igen egyszerű, mégsem szájbarágós, csak közérthető. A többször visszatérő képek, a pályaudvarok, mint életünk csomópontjai, az elágazó, szerteágazó sínek, a gyorsuló vonat, a szakadékok, a zuhanás, az esőcseppek, a vízbuborékok, a fulladás. Miután már harmadszor érintem a csodálatos képi világot, itt az ideje nagy tisztelettel fejet hajtanunk a film operatőre (Cristophe Beaucarne), és vágói (Susan Shipton, Matyas Veress) előtt, akik között nicsak nicsak feltűnik egy magyar név, ismét alapot teremtve egy kis honleányi büszkélkedésre.
Ki kell emelnem még a film zenéjét, ahogyan a különböző korszakok alá bekúszik, rímel, egyértelműsít. A rendező időközben sajnálatos módon elhunyt testvérének, Pierre Van Dormael-nek érdeme.
Jó lenne a mondanivalót nagy okosan kifejtenem, de csak érzéseim vannak. Már, már közhelyszerű, amikor elmondom, hogy választásaink, még ha olykor nem is tűnnek sorsdöntőnek, sőt első látásra ha mégoly lényegtelenek is, egész életünkre, s ezzel kapcsolatosan mások életére is kihatnak. Apró láncszem mivoltunk ellenére képesek vagyunk talán az egész mindenséget is befolyásolni? Jó lenne nem gondolni erre minden döntésünk előtt, és persze nem is lenne túl egészséges.
Jó ez a film úgy ahogy van.

Megtudhatsz többet a filmről innen:
http://port.hu/mr._nobody/pls/fi/films.film_page?i_film_id=110933&i_city_id=3372&i_county_id=-1&i_topic_id=2
http://www.imdb.com/title/tt0485947/
http://mozisblog.blogspot.com/2010/07/mr-nobody-2009.html
A film rendezőjéről innen:
http://en.wikipedia.org/wiki/Jaco_Van_Dormael
Főszereplőjéről innen:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Jared_Leto

Pécs, 2010. július 11.

Sveszti