Hajnali égbolton fénysugár
bomlik s ölt sárgászöld ruhát
kék konturt rajzol köréd az ég
látom rebbeni szempilláidat
látom barna szemed bogarát,
érzem karjaid ölelését...
Ó megállj!
Mindez káprázat csupán.
Idő és tér biztos távolában
messze élsz tőlem,
csak egy sóhaj vagy talán,
egy kósza vágy, puszta látomás.

Pécs, 2009.november 16.

Fénytelen reggel

Oly távolról jönnek a hangok
Elmémbe kúsznak halk zörejek
Hagyjatok kérlek, alszom
Felébredni nem merek.

Fáj emlékezni mi történt tegnap
a párnámba fúrom fejemet.
Hagyjatok, hagyjatok alszom!
Felébredni nem merek.

Képzelem itt vagy mellettem,
bőröd becézik ujjaim,
hajad simítja arcom,
ölelnek erős karjaid.

Nem akarok hangot,
nem akarok fényt!
Hagyjatok, hagyjatok alszom!
Számomra nincs már ébredés.

Pécs, 2009. november 7.