2010. október 11., hétfő

Morgolódok

Rájöttem, hogy van ez a blog ugye, és nem muszáj mindig nagy okosságokat írni.
Itt fogok morgolódni is. Mert ehhez legalább jogom van.:)
A mai morgolódás tárgya, hogy a célszerűség és a kényelem, miért nem lehetnek testvérek.

Van a házunk előtt két szemetes konténer. Koszosak, büdösek, mint ahogyan azt már megszoktuk. (Ebbe is miért kell belenyugodnunk? Na mindegy.)
Eddig a járda mellett álltak, egymás mellett szépen, de amióta kátyúznak az utcában, felkerültek a járdára, másképpen nem fértek el, hát egymás mögé, éppen egy embernyire egymástól, hogy mindkettő kényelmesen megközelíthető legyen. Szerintetek mi történt?
Nem is kell megerőltetni magatokat, leírom:
Az első kukából szabályosan kifolyik már a tartalom, de épp az imént láttam egy lakótársunkat, hogy a sajátját még begyömöszölte, pedig a mögötte lévő szinte üres. Egy lépést kellett volna tennie azért a kényelemért, hogy egy mozdulattal elintézze az egész műveletet.
(Most hallom, hogy eme kérdés átmenetileg megoldást nyert, itt vannak a "kukások".)

A másik:
Bevásárlóközpont, egymás melletti sorokban a bevásárlókocsik. Miért van az, hogy mindig az első sorba tolják vissza a szekeret, amikor a mögöttük lévő sorok szinte üresek. Egy idő után, már meg sem lehet őket közelíteni, kerülgetjük egymást, türelmetlenek vagyunk, és bosszankodunk. Csak egy plusz lépés kellene a kényelemért.

Mára ennyi.

2010. szeptember 14., kedd

Lecsó vegánoknak is

Az utolsókat rúgja a nyár, talán lesz még napsütés, de az idő egyre hűvösebb, és közelít a tél, ami nagyon szomorú a meleget és a friss magyar zöldséget kedvelőkre nézvést is.
Gondoltam azokra, akik nem esznek semmilyen állati eredetű ételt, így megalkottam saját, hús, tojás nélküli lecsómat.

Nyári lecsó durum tésztával.

Hozzávalók (a mennyiséget ízlés szerint variálhatjátok):
Hagyma, színes, húsos paprika, csípős paprika, sárgarépa, paradicsom.
Szokás szerint mindent össszeaprítunk, a sárgarépát zöldségpucolóval hosszú forgácsokra. Így egyszerre fő meg a paprikával, és szép is lesz. A sárgarépa édessége nagyon jól ellenpontozza a paradicsom savanykás ízét. A hagyma megdinsztelése után a következő sorrendet tartsuk be. A sárgarépát egy kicsit az olivaolajban dinsztelt hagymán megfuttatjuk, majd rögtön mehet bele a paprika és a paradicsom is. Sózzuk, készrefőzzük.
Durumtésztát főzünk mellé, vagy bele. (Mellé jobban néz ki.)

Figyelem! Várjátok meg, amíg kihül, mert megégeti a szátokat!

Pécs, 2010. szeptember 14.

2010. augusztus 11., szerda

30 Seconds To Mars: Alibi (nem fordítás, magyar változat)

http://www.youtube.com/user/30secondstomars#p/u/21/y5HA-QFLJzg

Alibi

Nincs áldás, nincs megváltás,
fényed halvány, mint a holdsugár
Nincs több esély, minden összetört
És te nem tanultál semmiből
Elvesztél már
de újra harcba szállsz
Elvesztél bár
de újra harcba szállsz
Látszott már kristálytisztán
nyomodban járt a pusztulás
de kiállod majd a tűzpróbát
küzdj, hogy érezd, hogy újra vágysz
És elvesztél bár
de újra harcba szállsz
elvesztél már
de újra harcba szállsz
S ím itt a bűvös óra,
hogy megoszd és légy ura újra
légy ura újra.
Hogy lobogjon a láng a szeretetért
az igazságért a vágyaidért
a lelkedért.
Hisz' elvesztél bár
de újra harcba szállsz
Száz veszteség
száz veszteség
száz veszteség
száz veszteség
száz veszteség
de itt vagy, s újra élsz

Sveszti

2010. augusztus 9., hétfő

I Hate The War! Gyűlölöm a háborút!

I read, I watch the news. It's all about violence, about the war. I simply don't understand it. They want to convince everyone, that the heroes, who fought there. It's a Skyscreaming lie! There are not heroes! Only and only and only losers there are! There is anyone who pay with his live. Some people pay with some parts of the body. But everyone, who experienced the horror, lose his soul, he leaves the dreams on the battlefield. And no matter which side. They would win only those who are not there. Who controlled from the backgrounds. The arms dealers, the energy enterprises.
What can I do?
More and more often I feel I would like to sleep and wake up in another world. In a better world.

Olvasom, nézem a híreket. Minden csak az erőszakról, háborúról, szól. Én ezt egyszerűen nem értem. El akarják hitetni mindenkivel, hogy az ott harcolók hősök. Égbe kiáltó hazugság! Nincsenek hősök! Csak és csak és csakis vesztesek vannak! Van, aki az életével fizet. Van, aki néhány testrészével. De mindenki, aki átéli a borzalmat elveszíti a lelkét, otthagyja az álmait a harctéren a golyózáporban. És mindegy melyik oldalon áll. Azok győznek csupán, akik ott sincsenek. A háttérből irányítanak. A fegyverkereskedők, az energiaipari nagyvállalatok. Mit tehetnék én?
Egyre gyakrabban érzem úgy, hogy el kéne aludnom végleg, és egy másik világban felébredni. Egy jobb világban.