Hajnali égbolton fénysugár
bomlik s ölt sárgászöld ruhát
kék konturt rajzol köréd az ég
látom rebbeni szempilláidat
látom barna szemed bogarát,
érzem karjaid ölelését...
Ó megállj!
Mindez káprázat csupán.
Idő és tér biztos távolában
messze élsz tőlem,
csak egy sóhaj vagy talán,
egy kósza vágy, puszta látomás.
Pécs, 2009.november 16.
2009. november 16., hétfő
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)